Bogárzó blog: a tanyai példaadásról
Hétvégén a bogárzói búcsún voltunk. A misén nem fértek be a hívek a templomba, voltak vagy háromszázan, és több volt az árus, mint az idei alsóvárosi búcsúban. Pedig sem közelben, sem távolban nincs lakóház, még az út is egysávos (viszont minden szembejövő autós előzékenyen lehúzódik és köszön)
Búcsúkor a pofon
Avagy mit nézhettünk a tévében augusztus huszadikán? Mit csináljon a szegedi polgár, ha nem akar kimenni a tűzijátékra, vagy nincs kedve, pénze, ereje a Grillfesztivál hol erős, hol enyhe fűszerszagával átitatott Ligetben szórakozni (persze ki mással, mint Lagzi Lajcsival)? Szóval mit csináljon?
Farral a lónak
A Szegedi Tükör című kiadvány legutóbbi számában olvashatjuk a Botka Lászlóval készült interjúban, hogy a polgármester szerint mégsincs akkora gazdasági válság, ha a szegediek egy részének legfőbb problémája, hogy egy szobor néhány méterrel odébb – lehet, hogy idébb (attól függ ugye, hogy hol állunk) – kerül. Hogy hány szegedi polgár esett el a harmadik szegedi honvéd
reklámfelület kiadó
