Pintér Sándor: Mit ígérhetek Szegednek? Ha élek, igyekszem!

Közel húszezer gyermeket mentett meg a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat, amelyet Pintér Sándor hozott létre. A szervezet idén ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját, a gyermekgyógyász professzor pedig – ahogy fogalmazott – a nyolcvannegyedik születésnapja felé megy. Mozgalmas évet zár Pintér Sándor, aki idén megkapta a Szeged díszpolgára címet.

– Hányan ülik körbe karácsonykor az ünnepi asztalt?

– Megadatik az a különleges alkalom, hogy tizennyolcan ünnepelünk nálunk. Az Amerikában élő lányomat is várjuk haza a családjával, így együtt lehetünk a hat unokánkkal és a szüleikkel. Aztán mindenki megy a maga dolgára. Azt gondolom, az összetartozás ébrentartása azon múlik, vannak-e ünnepeink, amikre elsősorban a gyerekek emlékeznek. Merthogy a szó szoros értelmében egy életre befolyásolja a kicsik fejlődését, amit hatéves korukig kapnak. Magyarul, rendkívül fontos, mennyi hasznos időt tudnak velük tölteni a szüleik. Amikor mesét olvasnak, korcsolyáznak, síelnek, sétálnak együtt.

– Ön mennyi időt tudott a gyerekeinek szentelni az orvosi pályája mellett?

– Ebben én sem vagyok érintetlen. Az áldott jó feleségem, aki egyébként szintén gyermekgyógyász, rengeteget átvállalt ebből, miközben én a szolnoki kórházban vagy a szegedi klinikán gyógyítottam, építkeztem, továbbképzést és oktatást szerveztem. Vagy kongresszuson vettem részt, hiszen az éves washingtoni tanácskozásokon hangzottak el a koraszülött-kutatás legújabb eredményei, és szövődtek olyan barátságok, amik semmivel nem pótolhatók.

– Milyen volt 2017 az Önnek szakmai szempontból?

– Huszonöt éves lett idén a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat, megható alkalom volt. Összeszámoltuk, közel húszezer gyereket mentettünk meg a régióban. És egy kivétellel élve adtuk át a szegedi klinikának, illetve a kecskeméti vagy a gyulai kórháznak. Tegyük hozzá azt is, hogy az újszülöttek ötvennégy százaléka két és fél kiló alatti. Nem egy közülük negyvendekás volt, sőt a legkisebb mindössze harminchat dekával jött a világra. Mivel a debreceni egyetemen szülésznek készültem, a jó eredményeimnek köszönhetően bejárhattam a klinikára, és le is vezethettem sima szüléseket. Két év alatt pedig óriási gyakorlati tapasztalatra tettem szert. Egy életre meghatározta a hozzáállásomat. A szülészre ugyanis óriási felelősség hárul: felel az édesanya és a magzat, illetve születése pillanatától az újszülött életéért. És mindig az anya életét kell előnyben részesítenie. Ma már kizárólag olyan helyen vezethet le szülést, ahol a baba ellátása is biztosított.

– A magánéletében milyen év volt az idei?

Alapítástól kuratóriumi elnök

Pintér Sándor 1934-ben született Debrecenben. Orvosi diplomáját 1958-ban az ottani egyetemen vette át. Karcagon dolgozott gyermekorvosként, majd a szolnoki kórházban. Doktorátusát Szegeden szerezte, majd visszahívták Szolnokra, ahol osztályvezető, majd a kórház főigazgató-helyettese lett. 1991-ben tért vissza Szegedre tanszékvezető egyetemi tanárnak, ahol 1993-ban létrehozta a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítványt, amelynek azóta is kuratóriumi elnöke.

– Hat hónapja szívműtéten estem át, mégpedig komoly beavatkozáson, mert géppel tartották fenn a keringési rendszeremet. A főverőér billentyűjét cserélte ki Bogáts Gábor kiváló szívsebész kollégám Babik Barna kitűnő aneszteziológus asztalán. Azt szoktam mondani: nemcsak szétszedtek, de össze is raktak minden szövődmény nélkül. Épp a minap jártam felülvizsgálaton, és mindent rendben találtak. Azt vallom, mindent meg kell tennem, ami rajtam múlik. Hiszen a nyolcvannegyedik születésnapom felé megyek. Tanszékvezetőként reggel hétkor kezdtem, mire elkezdődött a vizit, én már körbejártam a házat. Ezt mérsékeltem. Mostanában kilenc-fél tíztől egy-fél kettőig maradok bent a klinikán, otthon ebéd után pedig még megcsinálom, ha marad még valami tennivalóm. Mert a koraszülöttmentés mindennapi tennivaló. Az államtól ugyan tisztességes összeget kapunk, ám az csak az összkiadásaink hatvannégy százalékát fedezi. Évente több mint százmillió forintot költünk el a működésünkre – a benzintől a biztosításig. Ehhez harmincmillió forintot teszünk hozzá adományokból. Az új adóbevallási rendszer miatt most hatmillióval kevesebbet kaptunk, de majd máshonnan pótoljuk. Összkiadásaink nyolcvanöt százalékát a bérekre költjük. Kizárólag így érjük el, hogy folyamatosan négy szakember dolgozzon a rohamkocsinkon. Az autónk, kevesen tudják, 46 millió forintba került három éve, amikor egy balesetben az előző totálkárosra tört. A gépkocsivezetőnk lélekjelenlétének köszönhető, hogy amikor elénk hajtott egy autós, valahogyan elegyensúlyozott, és sem a kollégáknak, sem az újszülöttnek nem esett baja.

– Ne feledkezzünk meg róla, hogy a közgyűlés idén önnek ítélte oda a Szeged díszpolgára címet.

– Megtiszteltetésnek érzem, nagyra értékelem. Úgy fogtam fel, hogy a közösség döntése. Hálás vagyok a város vezetésének, hogy méltónak találtak rá. Ráadásul sikerült valahogy annyira titokban tartani, hogy csak a szavazás után hívott fel egy barátom, tőle tudtam meg a hírt. Kellemes, hogy rám gondoltak. Mit ígérhetek ezért cserébe Szegednek? Ha élek, igyekszem! Mert ha mind eljöttek volna a gyerekek, akiket megmentettünk, nem fértek volna be a Széchenyi térre. Szívet melengető, amikor a gyűjtőakciónkra eljön egy nagymama az unokájával, és megmutatja, a kicsit pár éve ilyen autóval vitték a kórházba. A múltkor egy anyuka magyarázta a kislányának, hogy huszonéve őt szállította a mentő, mert korababának született. Nemrég véletlenül három fiúcskával találkoztam, kettő közülük iker. Mind egy kiló alatt jöttek világra, most kitűnő tanulók. Soha nem szabad elfelejteni, hogy soha nem egy esettel állunk szemben, hanem a család jövőjét, boldogságát tartjuk a kezünkben.

– Mi a legfontosabb feltétele, hogy egy koraszülött életben maradjon?

– A legalapvetőbb, hogy az édesanya ne károsítsa magát és magzatát a születése előtt. A szülészek szemlélete már megváltozott, minden koraszülöttnek igyekeznek esélyt adni az életre. Emellett oxigénre, melegítőasztalra és cukoroldatra van szüksége a babának, amilyen gyorsan csak lehet. Ezzel annyira stabilizáljuk az állapotát, hogy kórházba, klinikára szállíthassuk. A régióban Szeged előnye, hogy fejlődési rendellenesség vagy szívprobléma esetén itt áll rendelkezésre gyermek-, illetve szívsebészet.

– Másfél éve a Tábor utcai továbbképző központjukban oktatják is, miként kerülhető el a koraszülés.

– Igen. Sajnos huszonöt európai ország közül nálunk a második legmagasabb a koraszülöttek aránya, és bármit tettek ellene, nem változott a szám. Hatvan éve foglalkozom a témával, és mondhatom, az okok harminc százaléka ismeretlen, de a többi ellen küzdhetünk. Bizonyíthatóan növeli ugyanis a koraszülés esélyét, ha a várandós kismama iszik, dohányzik vagy kábítószerezik. Az első terhességet megelőző művi vetélés is veszélyezteti a várt baba érkezését. A magyar tinédzserek ötöde kapja el a felelőtlen nemi élet következtében a bakteriális vaginózist. Ez a kóros állapot pedig a terhesség első harmadában ugrásszerűen növeli az elvetélés esélyét. Ugyancsak idevezet, ha a kismama elhanyagolja a rossz fogait. Szegeden kimutatták: hetven százalékkal visszaesne a koraszülések száma, ha erre figyelnének a várandósok.

– Egyre nagyobb figyelmet kap a híradásokban a Korábban Érkeztem Alapítvány. Nem csökkenti az Önök esélyeit egy ilyen konkurencia?

– Szeretném, ha nem rontanánk egymás esélyeit. Ők nem vesznek részt a mentésben. Sok-sok pénzt, 1 milliárd 200 millió forintot kaptak olyan nemes célra, mint anyaszállások létrehozása. Áldásnak tekinthetjük, ha megoldódik, ugyanis a koraszülöttmentés után az anyaellátás ügye is rendkívüli jelentőségű. Mert a legjobb ellenanyag-termelő az édesanya, vagyis a közelségére és az anyatejre feltétlenül szükség van a kórházban, a klinikán a baba mellett. Ennek érdekében tudomásul kell vennünk, hogy az szja egy százalékát nem mi uraljuk. Hogy mégse csökkenjen a támogatásunk, bízunk benne, hogy az állami költségvetésből jelentősen több pénzt kapunk, mint eddig.