Görög Márta: Szeged lángja sosem alszik ki

Közös feladatnak nevezte 1956 szellemi örökségének ápolását és továbbadását Görög Márta pénteken. Az igazságügyi miniszter a Szegedi Tudományegyetem jogi kara által a forradalom, valamint a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen vett részt.

Az 1956-os szegedi eseményeket alakító hősök közül a független diákszervezet alapításában központi szerepet játszó két joghallgató, Lejtényi András és Kiss Tamás alakját idézte fel. Mint mondta, Kiss Tamás nem is olyan rég még maga is részt vett az októberi megemlékezéseken, hogy megossza személyes tapasztalatait, tudását, gondolatait, amelyek a megújulásról, a tenni akarásról szóltak. Olyan értékek melletti kiállásról, mint a szabadság, az egyetemi autonómia vagy a fiatalság nemzetformáló ereje.

A miniszter a jogi kar prodékánjaként úgy fogalmazott, ezek azok a vezérfonalak, amelyek hét évtized távlatából is meghatározzák a szegedi jogi kari szerepfelfogást az oktatók, a hallgatók és az alumnusok között egyaránt. Ezek a jellemzők jelentik a szegedi jogász emberképét, amely kettős gyökerű: lényegét egyrészt Szeged, másrészt az elődök adják – mondta.

Úgy véli, a város történelmét a viszontagságok elleni küzdelem által hajtott folyamatos fejlődés jellemzi. Szeged mindig összefogott, mindig kiállt magáért, és mindig megmaradt, sőt fejlődött. A viszontagságok megtanították a szegedieket arra, hogy összefogással, közös munkával és szolidaritással minden nehézség leküzdhető, és hogy sorsukért végső soron saját maguk a felelősek.

„Talán van valami a szegedi levegőben, rejtőzik valami a szegedi vizekben, de leginkább lakozik valami a szegedi szívekben, ami arra sarkallja az embereket, hogy tudatosan határozzák meg saját útjukat a történelem palettáján. Valami, ami nem tűri az elnyomást, nem engedi a megalkuvást és nem hagyja a csüggedést. Ami miatt tombolhatnak bárhogy a viharok, süvíthet a szél – akár a tetőt is letépve a fejünk fölül –, zúghat az ár és döröghet a puska, Szeged lángja sosem alszik ki” – szólt Görög Márta beszéde.

Szavai szerint épp ez az a láng, ami „már számtalanszor világosságot gyújtott ott, ahol sötétség honol, és meleget adott azoknak, akik fáznak”. A szegedi örökmécses nemcsak az árvízi emlékműnél áll, hanem ott lobog mindenkiben, és ha kell, kész arra, hogy felpattintsa a szikrát. Így volt ez ’48-ban, ’56-ban és sokszor ma is – fogalmazott.

A szegedi jogi kari közösség fennállása óta ehhez mindig igyekezett hozzájárulni a maga eszközeivel. Közreműködött és közreműködik a mai napig is abban, hogy a tenni akarás cselekvéssé, a követelés igényé, a lendület pedig haladássá formálódjon a miniszter szerint.

„Ez a szegedi jogi kar ars poeticája: tisztelni, ápolni és továbbvinni az elődök munkáját, közben hozzátéve valami újat ehhez az örökséghez. Ha pedig végleg úgy tűnik, hogy – Deák Ferenc szavaival élve – »rosszul van gombolva a mellényünk«, akkor a szegedi jogi karon tudják, hogy mikor és miként gombolják azt újra. Ezt tanultuk ’56-os hőseinktől. Ezt visszük magunkkal a mindennapjainkban, és ezt adjuk tovább az utánunk következő generációknak is” – mondta Görög.